Köszönöm szépen,a kommentárokat,ezeket a kedves törődő szavakat. Köszönöm,hogy mellettem vagytok,és megróbáltok segíteni a tanácsaitokkal, és a kedves szavaitokkal. Nem sokan ismertek személyesen,néhányan csak olvasóim vagytok. De márra már minden kedves olvasómban,egy igaz barátra leltem,aki nem hagyja magára a másikat soha. Kommentárjaitokban,sokan írtok magatokról.Néhányótok, is ugyan azon a fájdalmon, a világ legnagyobb fájdalmán esett át. Elveszítette a gyermekét. Ettől nem is történhet szörnyűbb dolog egy emberrel,amikor hirtelen romba dől minden,amit oly gondosan tervezgetett, és szeretett volna felépíteni. Nosza,megint belém szállt valami költő.... Ezeket a dolgokat, muszáj megosztanom veletek,talán nem tűnök érzelgősnek. De ezt érzem. Az Angyalokról jut eszembe... Bence egyre többet üzen nekem.Először megilyedtem,de mostanra már tudom,hogy ő az. Jó érzés tudni,hogy itt van velem,nagyon hiányzik.