Köszönöm szépen,a kommentárokat,ezeket a kedves törődő szavakat. Köszönöm,hogy mellettem vagytok,és megróbáltok segíteni a tanácsaitokkal, és a kedves szavaitokkal. Nem sokan ismertek személyesen,néhányan csak olvasóim vagytok. De márra már minden kedves olvasómban,egy igaz barátra leltem,aki nem hagyja magára a másikat soha. Kommentárjaitokban,sokan írtok magatokról.Néhányótok, is ugyan azon a fájdalmon, a világ legnagyobb fájdalmán esett át. Elveszítette a gyermekét. Ettől nem is történhet szörnyűbb dolog egy emberrel,amikor hirtelen romba dől minden,amit oly gondosan tervezgetett, és szeretett volna felépíteni. Nosza,megint belém szállt valami költő.... Ezeket a dolgokat, muszáj megosztanom veletek,talán nem tűnök érzelgősnek. De ezt érzem. Az Angyalokról jut eszembe... Bence egyre többet üzen nekem.Először megilyedtem,de mostanra már tudom,hogy ő az. Jó érzés tudni,hogy itt van velem,nagyon hiányzik.
Köszönöm..
2011.01.14. 11:24 mrdudo
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://bencuka.blog.hu/api/trackback/id/tr66466709
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
emmamam 2011.02.01. 12:12:46
Igen, üzennek, itt vannak ők valahol... :)
emmamam 2011.02.01. 12:13:01
illetve, nem valahol: velünk. :)
bedaniki07 2011.02.02. 09:12:35
Így igaz,velünk :)