Drága Niki! Nem tudom hol kezdjem. Minden nap gondolok rátok, amikor a Danival vagyok, és belegondolni is rossz, hogy a te fiad is két éves lenne, Ő is azt csinálná amit a mi kisfiúnk. Együtt feküdtünk a klinikán és nekünk szerencsénk volt. Addig szörnyen fáradt voltam, és bíztam benne, hogy nem sír fel éjjel a fiam, de mióta az a szörnyű tragédia történt veletek, azóta minden éjszakai kelés ajándék, mert nekünk van kihez felkelni... Februárban született még egy fiúnk. A terhességünk ugyanúgy komplikált volt mint a Daninál. Rettegtem, hogy mi lesz ha... Domi is egészséges... Szóval csodák vannak, bízz bennük! hiszem, hogy egyszer még lesz egy fiad, akinek azt a rengeteg szeretetet átadhatod, amit Bencének sajnos személyesen nem sikerült. Nem felejtelek el titeket, még akkor sem, hogy ha már ritkán írok. Van egy nagy csokor fehér kardvirágom, gyújtok mellé egy gyertyát, és megemlékezünk Bencéről. Légy erős, ahogy eddig is! Szekeres Adrienn nekem is az egyik kedvenc előadom. a zenéjében minden benne van amit most a kisfiaddal kapcsolatban mondani lehet... hogy búcsúzzak, mi ilyenkor a legkíméletesebb... Talán: Homokoznak még együtt a fiaink a jövőben, ahogy a szülés után terveztük, és Bencét soha nem felejtjük el, hiszen ő volt a mi fiúnk pocaklakótársa... Szép estét!

Drága Anikó, köszönöm,hogy írtál ez most nagyon sokat segített! A homokozásról nem mondok le,még akkor sem ha a te fiaid már nagyok lesznek,hiszen sosem késő egy kis tesóhoz! Ölelés!

Szia Niki! Nem hogy nem késő, de hidd el sitty-sutty újra pocakos, majd boldog anyuka leszel! Lehet hogy most még hosszú éveknek tűnnek az elötted álló évek, de ha visszagondolsz így harminc körül, tényleg csak egy villanás lesz! Kitartás!

Ki fogok tartani :)