A sötétből lestem őt,
Ragyogott, az égből jött.
Szólnék hozzá, de nem tudok,
Torkomból hangok, hol vagytok?
Indulnék hozzá, de nem tudok,
Erős lábaim, elárultok?
Szeretem őt és tudom,
Egyre nő a fájdalom.
Egy álom mely nem válik valóra,
És A remény mely nem hal meg soha.
Oly sötét van és dermesztő a hideg,
Belőle mégis fény árad és meleg.
Nem lát engem és nem is hall,
Én ember vagyok ő angyal.
Életet eszik és boldogságot iszik,
Míg bennem csak halál és gyötrelem izzik.
Úgy akarom, de nem lehet az enyém,
Velem hal a szerelem s a remény.
2011.01.16. 20:01 mrdudo
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bencuka.blog.hu/api/trackback/id/tr626466703
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
