Vers egy csillagról
Szomorú voltam,
Felmásztam egy fára,
Kémleltem a káprázatos eget,
S megpillantottam a csodás felleget.
Láttam egy gyönyörű csillagot,
Ránéztem és megszólalt,
De csak annyit mondott:
Én vagyok!
Azt mondta, ne búsuljak,
Ő mindig itt lesz velem,
Ha csak szomorú leszek,
Találkozni fogunk idelenn!
Felelni sem bírtam,
Elakadt a szavam,
És nem tudtam,
Boldog legyek vagy boldogtalan?
Azt felelte: légy boldog,
Én azt szeretném,
De tudom, az leszel,
Ha utazol velem az élet tengerén!
Hidd el szép az élet,
Meg ismered a jót,
S a szépet,
A fényt és minden képet!
Könnycsepp ne gördüljön szemeden,
Mert a szívem megreped.
Lesz rajta egy repedés,
Amit a szeretet begyógyítani kész!
Aztán egyszer csak elhallgatott,
És elment messzire,
Örültem a találkozásnak,
Boldog lettem végre!
Azóta hiszek a csodákban,
De nem mondtam el senkinek,
Hisz úgysem hitte volna,
Egy ember se nekem!
Mert az emberek szürkék lesznek,
A sok munka után,
De ha néha odafigyelnek,
Többet rejt egy kép a szónál.
