"Választhatsz,hogyan éled az életed.Élhetsz úgy,hogy nem hiszel a csodákban,de élheted úgy is,mintha minden egyes pillanat maga volna a csoda."
Ezt az idézetet egyszer már beblogoltam. Ebben van valami igazság. Minden ember saját maga válogatja meg,miben,és kiben hisz. Én hiszek a csodákban. Bence életének minden egyes pillanata maga volt a csoda.Csoda volt,hogy megszülethetett. Csoda volt,hogy túlélte az első 3 kritikus napot. Csoda volt,hogy együtt tudott élni a betegséggel.Csoda volt,hogy eddig élhetett,mert az orvosok nem adtak sok reményt az életben maradásához. Csodák igenis vannak. Ezek is azok. Számomra a legnagyobb csoda a gyógyulás lett volna,ami Bence esetében sajnos nem volt lehetséges. Ezalatt az 1 év alatt a család is próbált beletörödni a lehetetlenbe. Sajnos, akár mennyire is szerettünk volna segíteni nem tudtunk. Csak a szeretetünkkel tettük szebbé az ott töltött napokat.
Tegnap rendezgettük Bence sírját. Sok szép virága van. Lekerült a kis rózsa,hogy ne faggyon meg. Az elnyílott krizantém helyett,kedden újak kerülnek fel. Az árvácskák is nagyon szépek!