Elmondom nektek az Ő történetét,
Arról mesélek,ahogyan élt.
Megszületett: kapott nevet,
Sok-sok szeretetet.
Kórházban tellt rövid élete,
Ott volt az Ő pici otthona.
És mégis vidáman élt,
Szívébe zárta a reményt,
a reményt,hogy egyszer majd innen hazamehet,
mert várják a szerető emberek,
várják erdők,völgyek,hegyek.
Szabad lett,mint a madár,
idővel minden földrészt bejár.
Sajnos véget ért földi élete,
De nagyon kűzdött,mert mindenki szerette.
Szülei nagyon szerették,törödtek Vele,
Nem maradt számukra más,
Mint a gyermek emléke...
