Hosszúak ezek a napok...nagyon lassan telnek el. A gondolatok sehogy sem tudnak elterelődni.Olyan furcsa ez az egész,még felsem fogtam teljesen.Azthiszem nem is lehet.Minden vágyam az volt ,hogy egyszer hazahozhassam őt... Félig-meddig teljesült is, de nem erre számítottam,hanem hogy boldogok leszünk!Boldog is vagyok,mert csodálatos időt töltöttünk el ezalatt az egy év alatt! Bence nagyon sok jóra megtanított,hálás vagyok Neki ezért.Köszönöm Neked Drága Angyalkám azt a sok jót és szépet amit Tőled kaptam!
2010.08.06. 17:57 mrdudo
6 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://bencuka.blog.hu/api/trackback/id/tr56466939
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Magányosság = Sa Angel 2010.08.06. 18:07:02
Niki mi mindig veled leszünk és ha tudunk segítünk! Ez biztos!
ildikó 2010.08.07. 10:10:48
Kedves Niki!
Írd ki magadból a fájdalmat!
nagyon sajnálom ami történt, őszinte részvétem!!!
Pat 2010.08.07. 10:53:21
Fogadjátok a lehető legőszintébb részvétemet!
Nekem édesanyám halt meg két éve, nem érte meg a 18. születésnapomat...
Nagyon át tudom érezni a helyzetet... Emlékszem minden akkori percre... Hogyne emlékeznék, csigalassúsággal teltek... Akkor (és még sokszor most is) úgy éreztem, hogy soha nem érek az életem végére, pedig nagyon szeretnék...
Beleolvastam a blog elejébe is... és most csorognak a könnyeim... Kívánok Nektek nagyon sok erőt, kitartást! A kis Angyalka pedig nyugodjon békében! Már olyan helyen van, ahol nem fáj semmi...
:"(
Anikó 2010.08.07. 18:15:50
Szia!
Azt hiszem tudom miről írsz! Ha szeretnél egy nagyot beszélgetni, akár csak azért, hogy múljon az idő csörgess meg visszahívlak. Tarts ki kislány,hiszen Anya vagy és nem okozhatsz csalódást a Fiadnak.
ildiko 2010.08.08. 09:25:12
Szia Niki!
Ez az időszak nagyon nehéz, tudom, hiszen én is egyik pillanatról a másikra, semmi előzmény nélkül veszítettem el az édesapámat.
De nekem sokkal könnyebb volt, mert volt kiért másnap reggel felkelni (pontosabban reggeli kakaót követeltek a gyerekek).
Kívánom, hogy minél hamarabb túljussatok ezen az időszakon és eltudjátok fogadni az elfogadhatatlant.
Kisfiatok fentről lát titeket és biztosan jobban szeretné, ha a szülei megnyugodnának.
(a helyedben megvarrnám azt a bizonyos függönyt is, hogy lefoglaljam magam, a gondolataimat, máshogy szerintem nem lehet)
együttérezni meg nem mindenki tud, bevallom én sem tudtam napokig, hetekig csak apuról beszélni, az ő emlékét síratni. Igaz nekem egy két meg egy négy évesről is gondoskodnom kellett és ezért nem hordtam feketét és nem adtam át magam a gyásznak. De ezt anyunak/ a nagymamának biztos nagyon nehéz lehetett elfogadni.
Kitartás! Jönnek még könnyebb boldogabb napok. Biztos vagyok benne, hogy Bence fentről mosolyog rátok és boldog, hogy végre csövek/gépek nélkül szaladgálhat/játszhat. (bár a szülei biztosan hiányoznak. És igen biztosan nagyon nehéz, mert elvesztettétek a fiatokat, de fogtok még vele találkozni, így kell lennie)
Ildikó
varjas monika 2010.08.09. 18:16:20
szia niki nagyon sokm eröt kivánok neket!RÉSZVÉTTEM !NAGYÖN SZÖRNYÖ ÉS FÁJDAL MAS DOLOG EZ AZ EGÉSZ!DE Ö ONNAN FIGYEL RÁTOK !RÉSZVÉTEM MÉG EGYSZER !A KÖNNYEIM FOLYNAK AHOGY OLVASOM AZ ESEMÉNYEKET!!!