Ma rettenetesen fárasztó napunk volt,mire mindent elintéztünk.A legszörnyűbb a pathologián volt. Hosszú, sötét, rideg folyosó az odavezető... Egyszerűen borzasztó. Nem kivánom soha senkinek. Úgy érzem sikerült mindent úgy elintézni,hogy Bencének a legjobb,és hozzá méltó legyen. Búcsút 10.én, a születésnapján veszünk Tőle a pusztahencsei temetőben 17 órakor.
Édes Kisfiam:
Számunkra még mindig felfoghatatlan ami történt.Most minden nagyon megváltozott.De a születésnapod csak Rólad fog szólni.Búcsút veszünk Tőled de nem örökre.Mi mindig nagyon szeretünk.Ma amikor mentünk a kórházba,furcsa volt, hogy nem hallom az udvarról a lélegeztetőd és a sok sipolást.Fúrcsa lesz,hogy nem sietek majd a buszra,hogy minnél többet lehessek Veled.
